Miközben hallgatom a folyosón kopogó lépteimet,
elgondolkozok, hogy biztos akarom-e én ezt a délután. Igazából semmi baj nem
lenne vele, mert szeretek Donghaeval tanulni, de a meghallgatás óta csak egy
szabadnapom volt és azt is gondolkozással töltöttem, nem pedig pihenéssel.
Fáradt vagyok. A fiú viszont küldött egy SMS-t, hogy a közelgő promóciós idejük
miatt nagyjából ez az egy szabad délutánja van a közeljövőben, amikor tud nekem
segíteni. Persze, ebben az időszakban én szoktam bejárni hozzájuk, hogy hetente
vigyem neki az anyagot és a szüneteikbe átvegyük, de a fiú tudja, hogy most
nekem is rengeteg dolgom lesz. Ígyhát marad ez a délután a tanulásra. Bár
bevallom, még bele se néztem a jegyzeteibe...
Sóhajtva lököm be az üvegajtót és keresem máris szememmel a
fiút. Már-már szokásossá vált helyünkön ül és valamit néz a gépén. Táskám
megigazítom, miközben mögé osonok, hogy szemeit befogva a frászt hozzam rá.
Ijedtében összerezzen, s talán ugrik is egy kicsit. Nevetve köszönök
testőrének, mire megkönnyebbül. Kezeim lehúzva néz fel rám boci szemeivel.
- Ezt még visszakapod - fenyeget meg játékosan, mire csak
megpuszilom homlokát.
- Ugyan már. Te nem tennél ilyet - jelentem ki, miközben
táskám az asztalra teszem és leülök a szomszéd székre. Donghae felé fordulok, s
előrebiggyesztem ajkam. - Fáradt vagyok! - panaszkodok, s nekidőlök vállának.
Egyik kezét nevetve arcomra teszi, majd most ő ad puszit fejemre.
- Nem vagy egyedül - vigasztal, kevés sikerrel.
- Fárasztó lesz a koreográfiátok? - érdeklődöm. Mindig
szeretem nézni, ahogy táncolnak. Lenyűgöző, ahogy egyszerre tudnak mozogni a
legnagyobb összhangban.
- Megmutathatom, elhoztam neked - mosolyodik el, mire
csillogó szemekkel felegyenesedek.
- Tényleg?
Még sosem hozta el nekem videón a táncukat. Vagy elhívott
egy próbájukra, vagy a comeback stage-en láthattam először. Esetleg ha rábírtam
venni, hogy egyetemen a próbateremben mutassa meg. Hae bólint, s táskájából előszedve egy
pendriveot, bedugja gépébe.
- Szerintem tetszeni fog - villant rám egy édes vigyort,
majd néhány kattintás után felém fordítja laptopját. Térdére támaszkodva hajolok közelebb, s lesem
a videót.
Szájtátva nézem a videót, s mikor véget ér, újból elindítom.
Donghae halkan nevet rajtam. Mindig élvezi, ha le tudnak nyűgözni táncaik.
- Megtanítod majd nekem? - nézek fel a fiúra kiskutya
szemekkel, miután harmadjára is sikerül végignézni a videót. A fiú
elgondolkodva vállat von.
- Ha lesz rá időnk, szívesen - mondja, majd bezárva a
videót, kikapcsolja a laptopot. - A tananyaghoz hozzákezdtél már? - érdeklődik,
kihúzva táskámból kikandikáló mappáját.
- Még nem - vallom be vonakodva. A fiú csak legyint egyet.
- Gondoltam. Nos, akkor kezdjük a törivel...
A nap már lemenőben van, mire kilépünk a könyvtár ajtaján.
Sikerült nagyjából az egész heti anyagot bepótolni, aminek örülök. Annak
viszont már kevésbé, hogy zsong a fejem a sok tudnivalótól.
- Most, hogy a tanulást letudtunk, mesélj nekem arról, hogy
mi van közted és Taemin között! - jelenti ki a fiú, miközben átkarolja vállam.
- Semmi. Csak barátkozunk - mondom végül zavartan, de tudom,
hogy úgyse hiszi el. Nevetésével alátámasztja megérzésemet.
- Na, persze! Lehet, hogy csak nem akarsz róla beszélni? -
piszkálódik.
- Lehet - hagyom rá, hogy hamarabb befejezze. Honnan tudnám,
hogy mi van köztünk? Tényleg semmi. Donghae egészen addig kérdezget sikertelenül,
míg el nem érjük autóját. Ujjaim mint mindig, most is végigsimítják a fehér
Audi oldalát. Nem szeretem különösebben az autókat, de ez az egy le szokott
nyűgözni.
- Hazavihetlek? - kérdezi, miközben kinyitja előttem az
ajtót.
- Megköszönném - bólintok, s beszállok. A fiúra jellemző
illat itt még erősebb, amit szeretek. Olyan finom... Ő is beül, majd miután rám
szól, hogy kapcsoljam be az övem, elindulunk. Az út alatt inkább csak
énekelgetünk a rádió zenéjére. Kicsiny lakásomnál a fiú egy hatalmas öleléssel
búcsúzott. Nagyon jólesett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése