6. fejezet

Lassan a vége felé közeledik a meghallgatás. Már csak ez, az utolsó nap van hátra. Némileg már fáradtan, de ugyanolyan tökéletesen táncolom el megnyitós táncomat, a jelenlévők legnagyobb örömére. Kis öltözőmben viszont le kell ülnöm. Sokat kivesz belőlem az egész napos munka. Igaz, hogy nem dolgozom szét mindenemet, de folyamatosan figyelni még nehezebb. Állítom még az egyetem is könnyebb.

- Jól vagy? - kukucskál be hozzám Mina, az egyik leendő fodrászunk.

- Fáradt vagyok - nyüszögöm neki kiskutyaszemekkel. A lány elneveti magát.

- Kérd meg őket, hogy hagy menj haza. Biztos megértik majd! - ajánlja, majd eltűnik. Azt kéne. Hazamenni és pihenni. Bár valószínűleg inkább az egyetemre mennék. Fáradtság ide vagy oda, pótolnom kell, ráadásul remélném, hogy Taeminnel is összefutok. Hmm... Nem is rossz ötlet. Vizesüvegemmel kezemben megyek vissza az aulába, arcomra ragasztva mosolyomat, s eltüntetve fáradtságom nyomait. Még el se kezdtem a gyakornokságot, máris kipurcanok. Biztató kezdet. Míg szememmel a két zsűritagot keresem, abból a most kevésbé veszélyesebbiket, sikeresen nekimegyek valakinek. Mielőtt eleshetnék, két kar finoman megtart karjaimnál fogva.

- Örülök, hogy összefutottunk! - hallom meg Taemin mosolygós hangját, mire felkapom fejét. Viccére nagyot mosolygok, majd megköszönöm a segítségét, hogy nem estem el.

- Hogy-hogy itt vagy? - kérdezem, miközben egy kicsit csendesebb helyre megyünk, ahol nyugodtan beszélgethetünk és kisebb az esélye annak is, hogy felismerik.

- Egyrészt hoztam neked tananyagot, másrészt pedig mondtam, hogy remélem, még találkozunk - feleli mosollyal arcán. Istenem, de édes a mosolya még mindig!

- Örülök, hogy látlak!

- Én is. Láttalak táncolni. Elképesztő! Komolyan! Csak álltam és néztelek, miközben azt gondoltam, hogy hűha - mondja, mire elpirulok. Pontosabban vörösödök. Ez komoly? Ez... Ez...

- Szóhoz sem jutok - motyogom, mire elneveti magát. Mielőtt megköszönhetném a bókot, Mina tűnik fel a fiú mögött, arcán furcsa kifejezéssel.

- Sziasztok! Tabby, a főnökék keresnek, nemsokára jön a következő versenyző és kellenél. Miért nem kéredzkedtél el eddig? - érdeklődik felvont szemöldökkel. Taemin felé fordul, mire a lány elejti a kezében eddig tartott mappát. Zavart arccal kapja fel és siet el.

- Megint menned kell? - fordul vissza felém a fiú, arcán szomorú mosollyal.

- Nem. Vagyis. Innen igen. Azt hiszem az oppa nem örülne most neked. Újabban kicsit furi - rázom meg fejem, majd zavartan beharapom szám. Most furcsáztam le a főnököm. Remek. De ha egyszer az? - Mi lenne, ha találkoznánk lent a Han folyónál? Van ott a híd lábánál egy kis fagyizó - ajánlom pirulva. Randira hívtam őt? Ugye nem annak veszi le? Jajj...

- Ott találkozunk - mosolyog rám, s finoman megérintve karom, elindul. Alakja hamar beleveszik a tömegbe, de én csak állok és nézek utána. Hozzám ért. Taemin hozzámért. Istenem. Mi van velem, hogy így leblokkolok? Szerelem nem létezik első látásra, kapd már össze magad, Tabby - veszekszik az agyam testemmel. Megrázom fejem, s a tömeget megkerülve a zsűri asztalhoz lépek. Mintha látnám egy pillanatra Taemin alakját, de a következőben már nem.

- Végre! Hol voltál? - támad le rögtön Jung Min, s hátradől székében, hogy láthasson. Szemei megint arcomat fürkészik, de én kerülöm pillantását.

- Hyung! - lépek közelebb a férfihoz, hogy kikerüljek Jung Min látómezejéből. - Nagy baj lenne, ha hazamennék? Fáradt is vagyok, meg elég sokat kell pótolnom és szeretném elkezdeni. Ráadásul nehéz fejben tartani ennyi produkciót és hogy kié milyen volt - mondom el neki bánatomat, megspékelve egy előrebiggyesztett ajakkal. Remélem, beválik. Tekintete egy pillanatra zavarttá változik.

- Nem is tudom. Jung Min? - fordul a másik főnök felé, aki keresztbe tett karral szuggerál engem. Nem veszek róla tudomást. Legalábbis igyekszek.

- Biztos, hogy emiatt akarsz elmenni? - kérdezi, mire rákapom tekintetem és érzem, hogy halványan elpirulok. A francba!

- Mi másért? - kérdezek vissza.

- Felőlem elmehetsz, nagyon kitettél magadért a napokban, megérdemled a pihenést. De holnapután mindenképp gyere be a megbeszélésre, jó? - szakít félbe minket Hyunjoong, mire gyorsan megölelem őt és már itt sem vagyok, mielőtt Jung Min is döntene. Sietek cuccomért, aztán ki, hogy aztán fussak a hídig.