19. fejezet

Álmosan támaszkodok fel alkaromra. Túl meleg van itt. Ahogy fordulok, hogy menjek kinyitni az ablakot, leesek az ágyról. A fenébe! Nyögve-morogva tápászkodok fel, s fejem dörzsölgetve próbálok rájönni, hogy miért estem ki. Még sosem csináltam ilyet, ráadásul elég nagy az ágyam. Pont ezért. Hogy ne essek ki. Hát akkor?

- Mit csinálsz? - érkezik egy nyűgölődő kérdés valahonnan az ágyról, mire megvilágosodok. Sóhajtva dőlök hátra. Ezt nem hiszem el. Komolyan idáig jutottam? - Sexy vagy reggel is - bukkan fel az ágy szélénél Donghae feje. Fülig vörösödök, s magamra rántom a takarót, hogy elfedjem magam vele. Azzal azonban nem számolok, hogy a takaróval együtt jön a fiú is. Felvisítok, ahogy rám borul. A fiú csak felnyög, miközben elterül rajtam. Amint túlteszi magát a megrázkódtatáson, feltámaszkodok alkarjaira. - Jól vagy? - kérdezi édes mosollyal.

- Jól leszek, csak szállj le rólam - válaszolom vörösen, miközben magamhoz szorítom a takarót.

- Az éjjel bezzeg nem így voltál ezzel - sóhajt fel drámaian, majd csibészes vigyort öltve arcára, nyakamba hajol. Érzem, ahogy puha csókot hint nyakam vonalára, majd lágyan beszívja kulcscsontom érzékeny bőrét. Magamról elfeledkezve nyögök fel, de azon nyomban meg is bánom. Donghae elégedett mosolyt villantva rám nyúl be a takaró alá - Tudod cicám, tegnap én segítettem neked - mondja, s tartva a szemkontaktust, feljebb simítja kezét csípőmre. - Most viszonozhatnád ezt - jelenti ki, s miközben megcsókol, ágyékát nekem nyomva adja tudtomra, hogy miről is van szó. Reggeli merevedés... Remek.

- Kész a reggeli - dugja be fejét Donghae az ajtón. Felemelem fejem a párnából, s felé fordítom.

- Mondtam, hogy nem kell. El fogsz késni - dünnyögöm hátratűrve hajam. A fiú csak felnevet, s átvágva a szobán, lehajol hozzám.

- Müzlit kitenni egy cicának nem fáradtság - tudatja velem incselkedve, majd puszit ad homlokomra. - Este hívlak, hogy minden okés e - mondja, aztán ad egy könnyed csókot is. Nem értem, hogy miért csinálja. Egy alkalomról volt rá. Ugye?

- Megleszek - fordítom el fejem, s visszadőlök párnáim közé. - Leengednéd a redőnyt nekem?

- Persze - mosolyog, s megteszi. Becsukom szemeim, s próbálok aludni. Fáradt vagyok, ráadásul semmihez sincsen kedvem. Bár per pill arra se tudok rájönni, hogy mára van e valami program vagy tennivaló. - Nincs kedvem ma dolgozni - jelenti ki a fiú és érzem, hogy hátam mögött besüllyed az ágy. Sóhajtva fordulok át hátamra. Donghae ledőlt mellé, s kisimított néhány tincset arcomból. - Megharagudnál, ha itt maradnék veled? - kérdezi halkan, s úgy érzem, fontos neki, hogy mit válaszolok. Ajkam beharapva fürkészem arcát, miközben azon gondolkozom, megváltozott-e valami közöttünk, vagy csak a körülmények olyanok.

- Nem - felelem végül alig hangosabban, mint a suttogás, de meghallja. Elmosolyodik, s rendesen mellé feküdve magához ölel derekamnál fogva.

- Köszönöm - súgja nekem hálásan, majd nyakamba hajtva fejét, becsukja szemeit. Öntudatlan kezdem el haját simogatni, miközben a plafontól várok válaszokat. Pár perccel később már csak szuszogást hallok, ahogy a fiú elaludt. Remek. A helyzet csak akkor lesz mégjobb, amikor elkezd rezegni telefonja. Vigyázva, hogy fel ne keltsem szedem ki zsebéből a készüléket és veszem fel. Eunhyuk hívja, vele beszélhetek.

- Szia Eunhyuk - köszönök a fiúnak.

- Szia Hae... Tabitha?!

- Igen - felelem. - Donghae alszik.

- És nincs kedve bejönni esetleg? - érdeklődik a fiú, s szinte hallom, ahogy leesik neki a dolog. - Mit keres nálad Donghae?

- Azt mondta, fáradt és nincs kedve bemenni - válaszolom, figyelmen kívül hagyva a másik kérdést.

- Remek, akkor tudatsd vele, hogy magas a láza és nem bír kikelni az ágyból. Most pedig magyarázatot. Mi az, hogy nálad van? Együtt vagyok, vagy mi? Mondd el Tabi...

- Átadom. Szia Eunhyuk! - szakítom félbe mosolyogva, majd leteszem. A képernyő szinte azonnal felrezeg ismét, ugyanazzal a hívóval. Kinyomom, majd kikapcsolom a telefont és az éjjeliszekrényre teszem. Hogy lennénk már együtt? Csak... Csak így alakult. Becsukom szemeim, s a fiú egyenletes légzését hallgatva nekem is könnyű átlépnem az álmok mezejére.

[ és ezzel vége is az első résznek! x3 holnap hozom a második rész első fejezetét, ami gondolom sejtitek, hogy egy új szakasz lesz Tabitha életében :) ]