5. fejezet - part I.-

Elérkezett a nagy nap. Kezdetét veszi a meghallgatás. Jómagam már hat óta talpon vagyok és sapkám kezemben szorongatva járkálok fel-alá. Igyekszem kerülni a két főnököt, abból is a vörösebbiket. Amennyire a többi segéd szavaiból ki tudom venni, Jung Mint nagyon érdekli, hogy merre jártam tegnap. A találkozás után ugyanis mégsem jöttem be... Na, mindegy. Majd túlélem.

- Mennyi hangfal van még? - libbenek be a raktárba, de a küszöbre fagyok.

- Tabitha... - kezdi Jung Min, miközben komoly arccal felém fordul.

- El se kezd szívem! - szakítom félbe, s viszonylag gyorsan felkapva az egyik erősítőt, már megyek is kifelé. Nem akarok magyarázkodni. A Taeminnel való találkozás után már nem volt kedvem beülni és hallgatni az infókat. Úgyse figyeltem volna, csak a táncos fiún járt volna az eszem..

- Tudod, hogy nem úszhatod meg ennyivel! - jön utánam nem sokkal később, szintén egy erősítővel kezében. Összeszorítom számat.

- Pedig nagyon reméltem - dünnyögöm. Vállamat tolom ki az üvegajtót, hogy a nagyobbacska aulába érjek. Ismét tompa sikítás hangzik fel, melyet Jung Min érdemel ki. - Figyelj oppa - mondom, letéve helyére az erősítőt. - Későig bent voltam az egyetemen és már nem volt kezdem beülni a megbeszélésre. Fáradt voltam és nyűgös. Ráadásul úgyis tudom a dolgom. - Egy apró kis hazugság. Bár nyomokban igazságot tartalmaz. A fiú fürkészőn néz rám, majd bólint egyet.
- Értem - mondja, majd folytatja az előkészületek ellenőrzését. Ajkamba harapva nézek utána. Talán őszintének kellett volna lennem.