Mikor elkezdődik a zeném, eltűnnek az engem visszafojtott
lélegzettel figyelő emberek arcai, elmosódnak a terem falai, s megszáll a
nyugalom. Elmosolyodom, s nem sokkal később táncolni kezdek. Bemutatót
szeretnének? Hát most megkapják!
Visszaállok kezdeti pózomba, majd várom, hogy fokozatosan
elhalkuljon a zene. Mielőtt ez megtörténne, a teremben tapsolás és éljenzés
tör ki. Mosolyogva csöppenek vissza a valós világba és fordítom oldalra fejem.
Csupa mosolyogó arcot látok, tekintetükben irigység és győzelemvágy vegyes
keveréke csillog.
- Hölgyeim és uraim, a színpadon első növendékünk, Tabby
Park! - mutat be Jung Min a zsűri asztalától. Szórakozottan meghajolok, majd
elindulok az öltözőnek kialakított kis szoba felé. Az út alatt sok-sok vállon
veregetést és dicséretet kaptam, amiket mosolyogva fogadtam. Tehát tényleg
szorult belém némi tehetség.
Ahogy bezáródik mögöttem az ajtó, elzárja a kinti zsivajt, én pedig
ásványvizemért kutakodok. Gyorsan kortyolva iszom a frissítőt, miközben fél
kézzel lehámozom magamról kardigánomat.
- Mennyire fogsz levetkőzni? Csakmert akkor kimegyek -
szólal meg a hátam mögött egy incselkedő hang. A rám törő nevetéstől
félrenyelem a vizet, aminek az lesz a vége, hogy nevetve-köhögve hagyom, hogy
Jung Min finoman ütögesse a hátam.
- Bakka! - mondom neki könnyeimet törölgetve. Visszacsavarom
a kupakot, majd táskámra dobom az üveget. - Ne ijesztgess! - fordulok a fiú
felé. Nevetve hajol felém és ad puszit ajkaimra.
- Legközelebb csendben hagyom, hogy levetkőzz előttem. Mit
szólsz? - kérdezi fülembe súgva.
- Mi van veled bátyus? - érdeklődöm, elfojtva sóhajomat, amit
a fülemet birizgáló lehelete okoz.
- Próbálok rájönni - válaszolja csendben, puha puszit adva
fülem mögé. - Öltözz gyorsan, munka van! - Mire kettőt pisloghatnék, már el is
tűnik. Értetlenül nézek utána. Mi ütött belé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése