16. fejezet

- Taemin? - adok hangot meglepődésemnek.

- Egész nap próbáltalak elérni - mondja a fiú, hangjában némi éllel és még valami furcsával. - Ki volt az a srác, akivel jöttél? - érdeklődik, de sokkal inkább számonkérésnek érzem. Csak tudnám, hogy milyen jogon.

- Egy gyerekkori barátom. Különben is, mit érdekel ő téged?

- Jobban is vigyázhatott volna rád - morogja. - Mit történt veled? - A fiú végignéz rajtam, tekintete megakad bekötözött kezemen. Érte nyúl, s óvatosan felemeli. - Ő tette ezt veled? - kérdezi halkan, dühtől elfúló hangon. Mi van vele?

- Azt csinálok, amit akarok! - veszem ki kezem övéből. Idegesít és dühít, amit csinál. - Mi közöd van hozzá? Napokig nem keresel, nem írsz üzenetet se, vagy valami, hogy tudjam, mikor láthatlak megint, aztán fogod magad és csak így idejössz és számon kérsz? Mégis mit képzelsz? Azt hittem, érzed, hogy nem idolként kezellek! - kelek ki magamból. Taemin pár pillanatig meglepetten néz rám, aztán karomnál fogva magához húz.

- Nem én tehetek róla - suttogja indulatosan. - A kiadó ránk parancsolt, hogy gyakoroljunk többet a...

- Akkor most miért nem gyakorolsz? - szakítom félbe dühösen. - Most akkor miért vagy itt? Nem fognak hiányolni vagy aggódni? Menj, az úgyis fontosabb, mint én!

Mérges vagyok rá. Nem keres, és még neki állj feljebb, hogy kivel töltöm az időmet és mit csinálok? Ez nem fair, nagyon nem! Ha egyszer fontos vagyok neki, elvileg így van, akkor legalább írhatott volna, hogy a héten már biztosan nem tudunk találkozni, vagy hogy mikor igen.

- Ez az egy szabad estém van a hónapban - feleli a fiú halkan.

- Akkor menj pihenni! - rázom meg fejem, hogy ne folytassa, s ellépek tőle. Megint kezem után nyúl. - Taemin... Engedj el...

- De szeretném megmagyarázni! - ellenkezik, s elém lép. - Szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem írtam neked. Az igazság az, hogy a próbák teljesen kifárasztottak, s örültem, ha ágyba kerülhettem. De sokszor gondoltam rád! Mert hiányoztál és nekem ugyanolyan rossz volt, hogy nem látlak, mint neked. Sajnálom. Szeretnék kérni tőled egy második esélyt!

Csendben hallgatom végig mondandóját, de véleményem csak valamicskét változott. Még az elején lennénk, de ő máris elhanyagol a kiadója miatt. Mi lesz később? Értem én, hogy nem tehet mást, de mennyi időbe telik megírni egy SMS-t, hogy a héten már nem találkozhatunk? Lehet, hogy én igénylem túlságosan is ezt a fajta törődést, de így van.

- Ezt minden promódnál el akarod majd játszani? - kérdezem csendesen, s lenézek a földre. Nagyon fájna és valószínűleg meg is bánnám, ha most elküldeném, de tudnom kell, hogy hányadán állunk. Tekintve, hogy nem tudom pontosan, hogy mit is érzek iránta. És ezen cseppet sem segít a mostani helyzet. Tudom, sokat kérek, ha randizni és ismerkedni szeretnék vele, de normális kapcsolatra vágyok, amiben nem idolok vagyunk. Még ha ez szinte lehetetlen is.

- Soha többé nem akarom - rázza meg fejét. A fiú elengedve kezem, tenyerét arcomra csúsztatja. Felemeli fejem, én pedig teljesen elveszek, ahogy belenézek gyönyörű barna szemeibe. - Fontos vagy a számomra Tabitha. Nagyon - súgja bizalmasan, majd érzékelem, hogy arca enyémhez közeledik.

- Csak Tabby - mondom még sietve, még mielőtt ajkai találkoznának enyéimmel. Puha párnái óvatosan becézgetik enyéimet, mintha félne attól, hogy eltolom. Erre azonban nem kerül sor. Hagyom, hogy szívem irányítsa mozdulatait, s ő vezérel arra is, hogy karjaim a fiú nyaka köré fonjam. Taemin elengedve arcom, derekamnál fogva ölel magához. Bátortalanul viszonzom édes csókját. Ő is ugyanúgy ellökhetne, hisz szinte leordítottam a fejét. Nyelvével vékony nyálcsíkot húz alsó ajkamra, majd finoman beleharapva kér bebocsátást. Habozás nélkül hagyom, hogy nyelve átcsusszanjon számba, s táncra kérje nyelvemet.

Percekig csókolózunk, mígnem a levegőhiány az, ami közénk áll. A fiú aranyos pírral arcán néz rám csillogó szemekkel. Arcom valószínűleg még pirosabb, mint az övé, de életemben talán először nem zavar.

- Szeretném, ha a holnaputáni napot velem töltenéd. Igaz, este fellépésünk lesz, de szeretném, ha ott lennél - mondja, kezével derekam cirógatva. Bólogatok sort, majd rendezve légzésemet, válaszolok is.

- Örömmel. Megoldom, hogy elmehessek.

- Nem engednének? - kérdezi, szemeiben féltéssel.

- Jung Min egyre furcsább. De megoldom, jó? - kérdezem, s felé hajolva lopok tőle egy mézédes csókot.

- Holnap felhívlak - ígéri, s ad homlokomra egy puszit. - Köszönöm! - súgja, majd szorosan magához ölel, hajamba temetve arcát. Elmosolyodom. Én köszönöm Taemin, hogy hagytad, hogy hülyeséget csináljak.